Róma és bizánc

Konstantinápoly több mint ezer éven át a világ egyik csodájának számított, kikötőjében nyüzsögtek a földkerekség minden tájáról odaözönlött kereskedők, falai közt pompás épületek emelkedtek, túláradó gazdagság halmozódott fel. Fővárosa volt egy ugyancsak mesébe illő birodalomnak, Európa szinte az egész középkoron át legnagyobb, leggazdagabb, legjobban szervezett államának, amely a rómaiak örökségének kijáró tekintélyben, valamint a rendszeres adóbevételből és a kiterjedt kereskedelemből származó bőségben élt. Amikor i. sz. 330-ban Constantinus (Nagy Konstantin) megalapította a várost, birtokai kiterjedtek a Földközi-tenger egész vidékére és Nyugat-Európára; amikor ezerszáz évvel később Konstantinápoly a törökök kezére jutott, hatalma valójában csak a saját falaiig ért. Ezt a hosszú és megindító történetet fogjuk nyomon követni, s nemcsak az eseményeket és az embereket vesszük szemügyre, hanem e civilizáció jellegzetes emlékeit is. Az i. sz. 3. század elején fogjuk kezdeni, amikor a roppant birodalom virágzásának teljében volt, és sorsát elkísérjük 1453-ig, Konstantinápoly elestéig. Érdeklődésünk középpontjába mindig azokat a területeket állítjuk majd, amelyek a császár fennhatósága alá tartoztak, így az a földrajzi térség, amellyel foglalkozunk, egyre kisebb lesz; a Róma romjain felnövő civilizációk kívül esnek e könyv tárgykörén.
A korszak, amelyet vizsgálni fogunk, két nem egyenlő részre oszlik: a késő ókor a 3. századtól a 7. századig tart, a bizánci kor Konstantinápoly elestéig. Az első periódusban, amikor egy városi civilizáción alapuló világállamban tovább éltek - különflée helyi színekkel gazdagodva - az általánosan elterjedt ókori intézmények és kultúra, lényegében a Római Birodalom története folytatódott. E kor virágzó jóléte és hatalma számtalan nagyszabású köz- és magánépületben is megmutatkozott. A bizánci periódusban, minthogy az állam alkalmazkodott a barbár betörések és megnyirbált területek új valóságához, alapvető változások álltak be. Új társadalmi formák jöttek létre, amelyeket pontosan kifejeztek a korszakot végig uraló várak, templomok és paloták.