Hétszer vágott mező

„A regény kora s hazai szereplőinek egy része ismerős az olvasó előtt – írja regényéről Passuth László. – Erre számítva kellett rávetítenem II. Endre világát szélesebb, nemzetközi síkokra s elválasztani a történelmi valóságot a romantikától. Hogy milyennek képzeltem el – nem mindig bő források tükrében – a színes, egyéni, vérbő figurát, erről e soroknál többet mond el a regény. A hazai sorsfordulókon kívül három síkon is követni kellett az eseményeket: Bizánc, a Szentföld s egész Európa színtere Endre érdeklődésének, utazásainak, hatalmi ambícióinak. Így a távoli tájak – szereplőikkel együtt – váltják egymást, eltűnnek, visszatérnek. A krónikások ritkán emlékeznek meg női szereplőkről, így egymástól távol font szálakból kellett összeszőnöm Endre nővérének – Margitnak – az Árpád-korban szinte egyedülálló történetét. Igyekeztem megközelíteni e közel fél évszázadnak világnézeti, politikai, művészeti, gazdasági alapkérdéseit, hogy elbeszélésem így valóban »a múltban lejátszódó társadalmi regény« formáját vehesse fel. Kerülni kívántam – mint eddigi történelmi regényeimben mindenkor – az anakronizmust. Annak valószínű ábrázolása, hogy milyenek lehettünk s milyen volt egykori történelmünk – ez volt az egyetlen szándék, mely a múlt változó tájain s gyakori útvesztőiben vezetett. A könyv cselekménye térben és időben eléggé szétágazik; így az olvasó aligha várhat egyvonalú akciót vagy drámai kifejlést. Amit remélek, annyi, hogy gondolatokat ébreszt, megvilágít néhány történelmi problémát akkor, amikor feltárni igyekszik a Középkor világát.”